A számlabefogadó felelőssége a fiktív számlák esetén

Mit jelent a számlabefogadó felelőssége?

A számlabefogadó az a fél (vevő vagy szolgáltatás igénybevevője), aki a számlát kapja, nyilvántartásába befogadja, és rendszerint ez alapján jogosulttá válik az előzetesen felszámított áfa levonására. Nem csak a számlakiállítót terheli felelősség, hanem a számlát befogadó vállalkozást is – hiszen ő veszi igénybe a levonási jogot az adott számla alapján. A számlabefogadónak kellő körültekintéssel kell eljárnia: kötelessége ellenőrizni, hogy a kapott számla megfelel-e a jogszabályi előírásoknak mind tartalmi, mind formai szempontból. Ez azt jelenti, hogy a vevőnek ésszerű lépéseket kell tennie a számla hitelességének és a mögöttes gazdasági esemény valódiságának biztosítására. Ilyen felelősség csak olyan mértékig terheli a számlabefogadót, ami a tőle elvárható gondosság keretein belül ésszerű – azaz nem objektív, korlátlan felelősségről van szó. A gyakorlatban ez például az alábbiakat jelenti:

• A számla kötelező adatainak ellenőrzése: Meg kell győződni arról, hogy a számla tartalmazza az Áfa tv. által megkövetelt összes fontos adatot (pl. számla sorszáma, kiállítás dátuma, a felek neve/címe, a teljesítés dátuma, a termék vagy szolgáltatás leírása, nettó érték, áfakulcs, áfa összege stb.). Különösen fontos ellenőrizni a számlakiállító adószámának érvényességét és feltüntetését, hiszen ez törvényben előírt elem. A vevő felel azért, hogy például a számlán a kibocsátó érvényes adószáma szerepeljen, és hogy az egyéb adatok (például a teljesítés időpontja, az áfa összege) ne hiányozzanak vagy ne legyenek nyilvánvalóan hibásak.

• A partner és az ügylet valódiságának ellenőrzése: A számlabefogadótól elvárható, hogy meggyőződjön a számlakibocsátó partner létezéséről és megbízhatóságáról, amennyire ez észszerűen lehetséges. Például utána lehet nézni közhiteles nyilvántartásokban, hogy a partner cég nincs-e törölve a cégjegyzékből, működik-e, elérhető-e a bejegyzett székhelyén, van-e érvényes adószáma stb.. Ugyancsak érdemes megvizsgálni, hogy a számlán szereplő gazdasági esemény hihető és alá van-e támasztva – például van-e szerződés, teljesítésigazolás, szállítólevél vagy egyéb dokumentum, ami igazolja, hogy az áru leszállításra került vagy a szolgáltatást valóban elvégezték. Különösen nagy értékű vagy gyanús körülményű ügyleteknél fokozott figyelemmel kell eljárni: ha egy újonnan alakult ismeretlen cég nagyon nagy összegű számlát állít ki, vagy a számla tartalma ellentmondásos, akkor a vevőnek utána kell járnia a körülményeknek. Az adóhatóság elvárása, hogy a számlabefogadó megtegyen minden ésszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy a befogadott számla valós teljesítésen alapuljon.

• A kellő gondosság határai: Fontos kiemelni, hogy a számlabefogadó felelőssége nem terjed ki ellenőrizhetetlen vagy aránytalan elvárásokra. Nem várható el a vevőtől például, hogy kinyomozza, a számlakibocsátó a háttérben befizette-e az áfát az adóhatóságnak, vagy hogy teljesen átvilágítsa a partner könyvelését vagy üzleti tevékenységét. Az Európai Unió Bíróságának gyakorlata is megerősítette, hogy általános jelleggel nem követelhető meg a levonási jogot gyakorló adóalanytól az üzleti partnere adózói státuszának, készletének, erőforrásainak vagy adófizetési fegyelmének teljes körű vizsgálata. Vagyis a vevő nem vonható felelősségre a számlakiállító érdekkörében felmerülő szabálytalanságokért, amennyiben azokat ésszerű körültekintéssel nem ismerhette fel. Csak akkor büntethető a számlabefogadó az áfa levonás megtagadásával, ha objektív bizonyítékok alapján igazolható, hogy tudott vagy tudnia kellett az adott számla fiktív vagy csalárd voltáról. Tehát jóhiszemű, körültekintő eljárás mellett védekezhet a vállalkozás az ellen, hogy más hibája vagy csalása miatt elveszítse az adólevonási jogát.

Mi számít fiktív számlának?

Fiktív számlának azt a bizonylatot nevezzük, amely látszólag egy termékértékesítésről vagy szolgáltatásról szól, valójában azonban nem történt ilyen gazdasági esemény, vagy nem úgy és azok között a felek között történt meg, ahogyan a számla állítja. Az adóhatóság gyakorlata és az ide vágó jogszabályok alapján egy számla akkor minősül fiktívnek, ha például:

• Nem létező vagy adóalanyisággal nem rendelkező cég állítja ki: Például a számlakibocsátó cég már nem is bejegyzett vállalkozás (a cégbíróság törölte a cégjegyzékből), vagy sosem volt jogosult adószámra – azaz egy „fantomcég” ad számlát. Az ilyen körülményeket a számlabefogadó általában nyilvános adatbázisokból is ellenőrizhetné a számla befogadásakor.

• Nem történt valós teljesítés a számla mögött: A számlán leírt termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás egyáltalán nem valósult meg a valóságban. Lehet, hogy a felek csak papíron kötöttek egy színlelt szerződést, de tényleges áruszállítás vagy szolgáltatás nem történt. Ilyenkor a számla fedezet nélküli, csak egy fiktív költséget dokumentál a könyvelésben.

• Nem a számlán feltüntetett felek között zajlott az ügylet: Előfordulhat, hogy ugyan történt gazdasági esemény, de nem az a vállalkozás teljesítette, aki a számlát kiállította, illetve nem annak a vevőnek, aki a számlán szerepel. Például egy láncügylet esetén egy közbeiktatott szereplő ad számlát, holott a tényleges eladó egy másik cég volt. Ilyenkor a számla formailag létező ügyletet igazol, de tartalmilag nem fedi a valóságot.

A NAV ellenőrzések tapasztalatai szerint az ilyen fiktív számlákat gyakran szándékosan használják adóelkerülésre. Nem ritka, hogy adózók a nyereségüket csökkentendő “vásárolnak” fiktív számlákat, hogy a bevétellel szemben papíron magasabb költségeket mutassanak ki, és így jogosulatlan áfa-visszaigénylést vagy adóalap-csökkentést érjenek el. Ilyen esetekben a valóságban nem (vagy nem teljes mértékben) történt meg a számla szerinti teljesítés, a felek gyakran érdemben nyilatkozni sem tudnak a számlázott ügyletről (vagy ellentmondóan nyilatkoznak), mert valójában csak a papíron létezik az tranzakció. Az adóhatóság az ilyen gyanús ügyleteket célzottan vizsgálja: ellenőrzi például, hogy a gyanús cég elérhető-e a székhelyén, vannak-e alkalmazottai, rendelkezik-e a tevékenységhez szükséges eszközökkel, valódi gazdasági tevékenységet végez-e, és megvizsgálja az üzleti kapcsolatokat is. Ha bebizonyosodik, hogy a számla fiktív, akkor annak áthárított áfája nem vonható le, mert a számla nem valós teljesítést igazol.

Fontos hangsúlyozni, hogy még akkor sem alapítható levonási jog fiktív számlára, ha az formailag egyébként minden előírásnak megfelel (tehát tartalmazza a szükséges adatokat, adószámot, stb.). Amennyiben a valós gazdasági esemény hiányzik, a számla nem tekinthető hiteles bizonylatnak az adólevonáshoz. A magyar adóhatóság gyakorlata következetes ebben: egyértelműen és bizonyítottan fiktív számlák esetén megtagadja az áfa levonását a vevőnél. Ez érthető, hiszen a költségvetést kár érné, ha egy be nem fizetett (csalárd módon kiállított) áfát a vevő mégis visszaigényelhetne.

Következmények a számlabefogadó számára

Ha egy vállalkozás fiktív számlát fogad be, és azt áfalevonásra felhasználja, komoly adójogi következményekre számíthat. A NAV egy adóellenőrzés során az ilyen számlákat érvénytelennek minősítheti, az így levont áfát utólag adóhiányként állapítja meg, és felszólítja a vállalkozást az adó megfizetésére. Ráadásul ilyenkor nem csak az elmaradt adót kell pótlólag befizetni, hanem az adóhatóság jellemzően adóbírságot és késedelmi pótlékot is kiszab a számlabefogadóra. Ezek együttes összege akár a levonni próbált áfa többszörösét is kiteheti, különösen akkor, ha azt állapítják meg, hogy a vállalkozás elmulasztotta a tőle ésszerűen elvárható ellenőrzéseket a számla befogadásakor. Más szóval, a jóhiszemű, de gondatlan vevő is bajba kerülhet: ha nem dokumentálja megfelelően a teljesítést vagy nem végzi el az alapvető partnerellenőrzéseket, könnyen úgy ítélheti meg a hatóság, hogy a cégnek tudnia kellett volna a visszaélésről, és így megtagadja az áfa levonását.

Összefoglalva: A számlabefogadó felelőssége azt jelenti, hogy a vállalkozásnak aktívan ügyelnie kell a beszerzései számláinak hitelességére és szabályszerűségére. Nem védekezhet azzal, hogy “a számlát nem én állítottam ki” – a törvény az ő adólevonási jogát is feltételekhez köti. A számlabefogadó akkor jár el helyesen, ha minden tőle telhető módon meggyőződik a számla valódiságáról és tartalmi helyességéről (pl. partner ellenőrzése, adószám érvényessége, teljesítés igazolása), ugyanakkor nincs általános felelőssége a partner minden adóügye vonatkozásában. Fiktív számla esetén – mivel nincs mögötte valódi ügylet – semmilyen körülmények között nem illetheti meg áfalevonás a befogadót. A legjobb megelőzés a kellő körültekintés: ha a vállalkozás átvilágítja partnereit, vezeti a szükséges nyilvántartásokat és gyanú esetén további bizonyítékokat kér, minimalizálhatja annak esélyét, hogy akaratlanul fiktív számlát fogadjon be. Ezzel nem csak az adókockázatot csökkenti, hanem saját magát is védi a súlyos szankcióktól.

Források: A témával kapcsolatban lásd többek között az Áfa Módszertani Szemle idevágó cikkét, a Piac&Profit elemzését, valamint a NAV és szakértők által publikált esetismertetéseket a számlabefogadói felelősség és fiktív számlázás kérdéskörében.