
Miért lett élet-halál kérdés az üzleti partner ellenőrzése?
Ha felidézzük a 2015-ös Quaestor-botrányt vagy a 2023-as „számlagyár-hullámot”, könnyen beláthatjuk: a vállalati kapcsolathálóban immár egyetlen rossz döntés is elegendő a dominóhatáshoz. A globális beszállítói láncok érzékenysége, az európai pénzmosás-ellenes irányelvek szigorodása és a NAV 2025-ös, kockázatelemzésen alapuló vizsgálati stratégiája egyszerre tereli reflektorfénybe az üzleti partner ellenőrzését. A felelősségi kör nem csupán jogi, hanem reputációs keret is: ha egy megbízhatatlan alvállalkozó áfacsalásba keveredik, a számláit jóhiszeműen befogadó fővállalkozó is bukhatja a levonható áfát, sőt, büntetőjogi felelősségig is eljuthat az ügy. Stratégiai szempontból tehát az ellenőrzési protokoll már nem a könyvelők magánügye, hanem a vállalatirányítás szürke eminenciása: láthatatlan, de a kockázati térképen kritikus pontot képvisel. Ez a bekezdés azért kezdi történelmi kitekintéssel a témát, mert éppen a múlt sebei mutatják meg, hová vezet a felületes due diligence, és miért nincs már helye a „bízom benned, mert régen együtt söröztünk” logikájának a 21. századi üzletben.
Az ellenőrzés jogszabályi keretei 2025-ben
A magyar jogrendszerben három törzspont határozza meg, mit kell tennie a cégvezetőnek, mielőtt aláírná az első megrendelést: az adótörvények, a pénzmosás-megelőzési jogszabályok és a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) jóhiszeműségi klauzulája. Az Szja-, Tao- és Áfa-törvény triászából az utóbbi bír a legélesebb karmokkal: kimondja, hogy a számlabefogadónak „kellő körültekintéssel” meg kell győződnie arról, partnere valós gazdasági tevékenységet végez. A NAV ezt 2025-től már kifejezetten számon kéri: az áfalevonási jog feltételeként előírja, hogy a közvetett vámjogi képviselőnek és bizonyos importőröknek dokumentálniuk kell a partner státusz-vizsgálatát és kockázati besorolását. Ez a szabályozói fordulat lényegében iparág-függetlenül mindenkire érvényes: a multicégek mellett a mikrovállalkozásoknak is auditálható folyamatot kell kialakítaniuk, különben elveszíthetik a kockázatmentes adóalany státuszukat, s az első ellenőrzéskor milliós bírsággal számolhatnak. A Ptk. ugyanakkor a civiljogi dimenziót hangsúlyozza: ha a hitelezőt később kár éri, és bizonyítható, hogy nem ellenőrizte megfelelően az adósát, könnyen beperelhetik mulasztásért. A hármas jogi szorítás tehát azt üzeni: az üzleti partner ellenőrzése nem extra adminisztráció, hanem törvényi minimum, amelyet a felügyeleti szervek egyre szigorúbban mérnek.
Ingyenes és fizetős adatbázisok – a nyílt információk aranybányája
A jó hír, hogy a legtöbb létfontosságú adat elérhető ingyen: az e-cégjegyzék napi frissítéssel közli a cégjegyzékszámot, tulajdonosi struktúrát és a cégbírósági státuszt; a NAV nyilvános listái megmutatják, ki minősül megbízható vagy kockázatos adózónak, és kik halmoztak fel 180 napon túli, ötmillió forintot meghaladó köztartozást; a Kúria ítélettára és a bírósági végrehajtói kar honlapja jelzi, fut-e per vagy végrehajtás a partner ellen. Ezeknek az adatoknak a lekérése percek kérdése, mégis vállalkozások ezrei hagyják figyelmen kívül az első szűrés aranyszabályát: „nincs ajánlat és szerződés addig, amíg a partner alapszintű törzsadatait nem validáltuk”. A térítéses adatforrások, mint az Opten, a Dun & Bradstreet vagy a Creditreform, ennél mélyebbre ásnak: pénzügyi mutatók, kockázati indexek, mulasztási és csődtörténet, sőt, kapcsolat- és tulajdonosi hálók is lekérhetők. Ezek a szolgáltatók mesterséges intelligencia-alapú prediktív modellekkel kalkulálnak fizetésképtelenségi valószínűséget, ami különösen hasznos, ha a szerződés értéke tízmillió forint felett jár, vagy hosszú távú beszállítói kötődésről van szó. Az alábbi, keretezett táblázat segít gyorsan eldönteni, mely adatforrás milyen mélységig megy:
Adatbázis | Fő előny | Költség | Használati javaslat |
---|---|---|---|
e-Cégjegyzék | Jogosultság, tulajdonosi adatok | Ingyenes | Alapszűrés minden szerződés előtt |
NAV megbízható/kockázatos lista | Adózói státusz, köztartozás | Ingyenes | Áfa-levonás és kockázati scoring |
Opten PartnerControl | Fizetésképtelenség-valószínűség, cégkapcsolati háló | Előfizetés | 10 M Ft feletti ügyletekhez |
Dun & Bradstreet rating | Nemzetközi kockázati index | Előfizetés | Export-import ügyletekhez |
A nyílt forrású eszköztár emellett kiterjed az OSINT-módszerekre: egy Google-függelékben futtatott site:linkedin.com keresés, egy jó reputációelemző szoftver vagy egy API-alapú hírszűrő képes időben riasztani, ha a partnernél vezetőcsere, tömeges elbocsátás vagy hírbe hozott szabálysértés történt. A lényeg az, hogy az ingyenesen hozzáférhető információkból is már az üzleti egészség meglepően pontos röntgenképe rajzolható ki, feltéve, hogy a cég szervezeten belül dedikált felelőst jelöl az adatgyűjtésre és dokumentálásra.
A pénzügyi-reputációs kockázatelemzés struktúrája
A partnerellenőrzés nem puszta adatgyűjtés, hanem döntéselőkészítő folyamat. Három rétege van. Első réteg: statikus adatok – cégkivonat, adószám ellenőrzés, jegyzett tőke, főtevékenység. Második réteg: dinamikus mutatók – árbevétel-növekedés, likviditási ráta, saját tőke arányos nyereség. Itt jön képbe a mérleg- és eredménykimutatás elemzése: ha az értékesítés nettó árbevétele nő, de a cash-flow mínuszba fordul, piros zászló, mert a cég a beszállítókkal finanszíroztatja a növekedését. Harmadik réteg: viselkedési jelek – késedelmes számlafizetések, jogviták száma, közösségi média visszhang, munkavállalói vélemények. Mesterséges intelligencia-alapú rendszerek már képesek azonosítani a negatív hírmintákat, és valós idejű riasztást küldeni, ha a partner neve összefüggésbe kerül csődeljárással vagy adócsalással. A kockázati pontszámot célszerű 0-100-as skálára transzformálni, ahol 40 alatt alacsony, 40-70 között közepes, 70 fölött magas kockázatról beszélünk. A vállalat döntési politikáját ettől kezdve könnyen automatizálhatjuk:
- 0-39 pont – szerződés előre engedély nélkül aláírható;
- 40-69 pont – pénzügyi vezető jóváhagyása szükséges, előlegfizetés nem javasolt;
- 70-100 pont – csak előrefizetéssel vagy bankgarancia mellett üzletelünk.
A módszer legnagyobb nyeresége a transzparencia: a tárgyalóasztalnál nem érzelmek, hanem rendszeresített mérőszámok alapján születik döntés, ami a tárgyalási pozíciót is erősíti.
Belső compliance és stratégiai értelmezés
Az ellenőrzés akkor válik élő rendszerré, ha beágyazódik a vállalati működésbe. Érdemes Vendor Onboarding Policy címen hivatalos eljárásrendet kiadni, amely rögzíti: ki felel az adatok begyűjtéséért, milyen szintű kockázatnál kell belső jogi vélemény, és milyen gyakran kell a partnert újraminősíteni (például évente egyszer, vagy ha a NAV nyilvántartásban negatív változás jelenik meg). A folyamatot digitális eszközökkel érdemes támogatni: egy egyszerű CRM-hez illeszthető partner-workflow kezelő már képes automatikusan lekérni a cégjegyzék-adatokat, és figyelmeztet, ha változik a tulajdonos vagy a székhely. A GDPR ugyanakkor szigorú: csak olyan adatot tárolhatunk, amelynek kezelése arányos a kockázattal, és amelyet a jogszabály előír vagy a jogos üzleti érdek megkövetel. A compliance-folyamat bevezetése erkölcsi dimenziót is kap: a „know-your-partner” gyakorlat felelősségvállalás a piaci ökoszisztémáért. Amikor egy magyar kkv kizárja a láncból a köztartozást halmozó „számlagyár-céget”, valójában a gazdaság fehérítéséhez is hozzájárul. Így lesz a due diligence több, mint önvédelmi mechanizmus:
„Az együttműködés csak addig tart, amíg mindkét fél támogatja a bizalmi háló tisztaságát” – vallom nap mint nap, mert a piaci reputáció végső soron nem jogi fogalom, hanem társadalmi tőke.
A 2025-ös üzleti környezetben tehát az ellenőrzés stratégiai tükörként működik: visszajelzi, hogy vállalkozásunk mennyire tudatosan építi kapcsolatait, és hogy készen áll-e arra, hogy a gyorsuló geopolitikai és szabályozói hullámzásban is stabilan álljon a felszínen.
Források
NAV – Partnerellenőrzés szempontjai (2025)
Céginformációs Szolgálat – e-Cégjegyzék útmutató
RSM Hungary – A NAV 2025-ös ellenőrzési terve